Név: Hatsuna Miku
Hívó neve: Revy
Ország: Japán
Kor:26
Nem: Nő
Felszerelések: M9, P90, M21, M1014, katonai alapfelszerelés, több tartaléktár.
Kinézet: Válig érő barna haj mit láthatsz. S magas sem vagyok Maximum és nagy jóindulattal is csak 175 cm magas vagyok. Testalkatom vékony, én úgy vélem, hogy sportos. általában fehér felsőt rajta taktikai mellény. Lejjebb sok zsebes katonai nadrágot valamint bakancsot viselek.
Jellem: Ohh ha beindulok, nem marad se élő se holt, vagy is ma már inkább csak holt. Modorom nyers és pusztító. Soha nem szeretem finomkodni, amit gondoltam azt ki is mondtam. Akarok, valamit azt megszerzem magamnak. Mindemellett eszement fegyvermánia jellemző rám.
Előtörténet:
26 ével ezelőtt ugyan már hogyan is emlékeznék rá. Ha lenének emlékeim, de a rosseb az, aki emlékezni akar két hálátlan szülőre, akik egy templom küszöbén hagytak télen megfagyni. Tehát nincsen se anyám se apám. nincsen testvérem sem. Én voltam a magam ura kivéve, amikor nem csíptek fülön és büntetek meg. Még kiskoromban talán csak pár éves lehetem, amikor elszöktem. Az óvó és ételt adó papok gondozó tekintete elöl.
Napokig az utcákon kóboroltam gyomrom az éhínség mardosta. Loptam és csaltam, csak jusson valami a pocakba. És ez így ment évekig. Míg egy nap az öreg Mifu el nem távozott megtérve egy jobb és talán szebb világba. Gyerek voltam még nagyon is, habár testileg vesszük, nem illet rám a kislány jelző. Az öreg és bölcs vénember, aki gondoskodott rólam már nincs többé. Az akiről én azt hittem, hogy egy halhatatlan fél isten. Legtöbbre öt tartottam, hisz mindig velem volt és meghallgatott. Holott én cseppet sem könnyit tetem az életén.
Lelkem az előtt soha nem öntötte el szomorúság és bűntudat. Már látom és bánom azt, amit akkoriban műveltem, de hisz csak egy taknyos gyerek voltam, csak aki így akart kitűnni a tömegből.
Eljött a tél és egy újabb évnek lett vége, majd jött a felmentő tavasz üde szelője.
A fájdalmas halál emléke lassan halványult lelkemben. Eközben döntésre jutottam, már cseperedő gyerek fejel. Nem akarok több gondot és bajt hozni azok fejére, akik befogadtak és gondoztak. Szeretném a sok jót én is viszonozni. Csak az a baj én soha nem voltam olyan. Ezt bizonyította is a hírnevem Miku a kerület réme. Ne okozzak több gondot főleg anyagiakat nehéz döntést hoztam először az életemben. A verekedés a jó balhé mindig is vonzót, na és a veszély az volt maga a mámor. Katonai pályát választottam magamnak. Próbáltak lebeszélni ugyan, de ha egyszer akarok valamit, ha bele pusztulok is, de meg szerzem és végig viszem. Így történt, hogy egy katonai iskolába kerültem.
Nos, a kiképzésről mit is meséljek? Teljesen átlagos alapkiképzésen át eset mindenki. Ami javát első időkben erőnléti gyakorlatok és terep kiképzés tette ki. Nem élveztem igazán és volt, hogy még itt is csak a balhét kerestem. Volt is néha egy kis hajtépés és verekedés, aminek meg lett a következménye elég hamar. Ez most lényegtelen történetem szempontjából. Elég annyit tudni, hogy vettem az akadályt.
Közben az elme csiszolása sem maradhatott el. Egy katonának nem kell egyebet tudnia számolni és lőni. Meg vigyázni, hogy csinos kis feje a helyén maradjon. A fegyver szétszedése és összerakása nehéz volt, de nem lehetetlen. Rengeteg tanulás és gyakorlás a titka az egésznek. Ki venni a tárt és ellenőrizni a csövet, hogy nem maradt e benne lőszer. Ahogy tanultuk nemlétezik olyan, hogy üres fegyver. Ekkor kezdődött talán a beteges szenvedélyem. Valahogy örült mód kezdtem vonzódni ezekhez a gyilkos eszközökhöz. Reteszt ki rugó, kalapács, retesz, huzagolt fegyvercső. Sokszor ezeket vagy más érthetetlen szavakat motyogta éjjel álmomban. Ami a nagy kedvencem volt, ha eset, ha fagyot a lő gyakorlat.
Pisztoly nekem kicsi volt én valami nagyot akartam, ami erős és nagy. Vágytam valamire, ami ilyen és kezeimben tarthatom, eljátszadozhatok vele. Szerelmem tárgya tehát a puska lett.
Ügyeltem is, és megtettem mindent, hogy ehhez a fegyver osztályhoz való fizikumom meg is legyen. Nem is egy géppuska volt az, amibe beleszeretem. Egy M21-es mesterlövész puska volt.
Onantol kezdve, hogy megkaptam és megtörtént a kiképzés szinte el sem lehetet választani tőle.
Ahogy a lázas ifjúság is véget ér egyszer a katonai kiképzés is véget ért. Most már hivatalosan is szolgálhattam. Elért eredményeim alapján, ami közt legjobb a mesterlövészet volt, nem is akárhova osztottak be.
Csak egy volt a probléma vele, hogy ténylegesen az alakulat tagja lehessek külön kiképzésen kellett, hogy részt vegyek. Az egység leginkább egy gyors reagálású taktikai egységre hasonlított. Ott volt Bandou egy két lábon járó tank. A másik Takeda aki inkább rövid gyors sorozatokkal operált. Toshiro aki egy eszement bombamániás volt. Velük valahogy mindig megtaláltam a közös nevezőt.
Soha nem teltek unalmasan az éjszakák két bevetés közt sem.
Persze mondom ezt, akit még nem dobtak be egyetlen éles helyzete sem. Egyszer az is eljött, sajnos túl korán. Előre láttás miatt tartalékként háborús övezetbe küldtek minket. Ez volt a fedő történet a világ számára. Valójában egy ládát kelet kimenteni egy valahol az arab térségben. Amint meg tudtuk egy hiba és a sötétben nem fogunk többet lámpát használni.
Fegyverkészítésre alkalmas urániumot lopott egy hírnévre vágyó szervezet. Feladat adott volt behatolni és a ládát kimenteni, eközben lehető legtöbb ellenséget likvidálni. Az a romos épületek egyikének tetején foglaltam el helyem. Pontosan szembe tökéletes rá látással az eseményekre. Távcsővel folyamatosan követve a baráti egységek előre nyomulását. Ügyesek voltak nem kapkodtak és csendesen haladtak előre. Míg nem az egyik ellen ki nem szúrta, hogy valami nem stimmel. Takedaát majdnem leszedte egy ellenséges orvlövész.
-Rev Revy orvlövész. A kis****majd nem leszedte Takát. Látod Onan?
Ugyan hogyan is láthattam volna, hisz a másik sem ostoba, hogy állva reflektorok közt pufogtasson.
-Láttom pontos pozíciótok, de nem látom a lövészt. Lövés irányát és egy becsült szöget kérnék.
Meg is kaptam az insrukciokat, már tudtam merre is kel keresni puskaropogások közepette a prédám.
Az a meggondolatlan Bandou kidugja a sisakját ekkor villant meg az ellenfél fegyverén a fény. Már tudtam, hogy hol van. Mély levegőt vettem ujjam a ravaszon, visszatartottam a lélegzetem. Sikerült még kezem remegését is megfékezni. Célpont 700 métere lapult előttem egyik magasabb épület sötét faldarabjai közt. Szél iránya északi 4,5 erősségű. Fegyverem elsült és a távolban agyvelő fröccsent a falra. Nem öltem még ezelőtt embert. Furcsa hideg érzés fogót el hány ingerel keveredve. Végül is erre képeztek, ezért éltem és jöttem ide most.
A csapat nyomult tovább. Most már könnyebb volt ellenség lövésze meghalt, több szerencsére nem volt. mesterlövész tüzel támogatva most már volt esély a cél teljesítésére…..
Ez is már régen történt, csak egy felidézet emlék az első vérről, amit ki ontottam…. Később a fizetésből többiek biztatására elkezdtem régóta dédelgetet új álmaimat megvalósítani. Egy kisebb raktárépület megvásárlása a Tokioi kikötőben. Az épület újabban házként funkcionált. Egy barátságos kis fegyvermániás nő apró búvóhelye. Egy hely ahova elmenekülhet, a világ elöl, és ki pihenheti magát.
Tárgy: Hatsune Miku ( Revy ) 
Szer. Okt. 31, 2012 10:59 am
